Ikonosztáz a gimnáziumban
2007.01.21. 20:23
Lőrincz Sándor cikke
Új Ember Katolikus hetilap 2001.05.06 LVII. évf. 18. (2753.)
Ikonosztáz a gimnáziumban
Az ikon két világ határán áll: összeköti a láthatót és a láthatatlant. Olyan, mint a félálom, amelyben összeér a külvilág és a belső végtelen gazdag tárháza. - Pavel Florenszkij orosz vallásfilozófust idézte Gárdonyi Máté főiskolai tanár, balatonkiliti plébános, Kőváriné Sisess Zsuzsa kiállításának megnyitóján a kaposvári katolikus gimnáziumban.
Az intézmény aulája gyakran ad helyet különböző tárlatoknak - legutóbb az iskola három művésztanára, Szörényi Jánosné, V. Molnár Júlia és Kovácsné Ékes Edit mutatkozott be. Így volt ez legutóbb is, amikor a fonyódi alkotó ikonjai falra kerültek. A gimnázium tanulói énekeltek-muzsikáltak, s egy Reményik-vers is elhangzott.
Az ikonfestés különleges művészet. Ezt igazolja a modern ikonosztáz, amely a tanárok és a diákok körében is nagy elismerést aratott. Készítője néhány éve nyúlt az ecsethez és a festékhez; férje halála után ugyanis rabul ejtették az ikonok. A könnyező Szűz és Jézus, valamint a szentek sora. Ódon szekrényajtókra születnek Kőváriné Sisess Zsuzsa csodái. A művész visszafogott tónusokkal dolgozik, és az arany ünnepélyességével bűvöli közönségét. Maga sem tagadja: a hirtelen rászakadt magány miatt "menekült" az ikonfestésbe; jóllehet a technikát senkitől sem tanulta. Fodrászmesterként dolgozott, s gyakran előfordult, hogy egy-egy dauer közben felszaladt műtermébe, hogy befejezze félkész munkáit. Most - mint vallja - végre azt csinálja, amit szeretne, hiszen már fiatalabb korában is szívesen rajzolt-festett volna, ám a sors a fodrászműhelybe parancsolta. Az ikonfestéssel -amolyan nyílt evangelizációval - adhat hálát az Úrnak, hogy teljesült régi vágya, s művész-tanár édesapjától örökölt tehetségét kedvére kamatoztathatja. Fessen akár ikont, gyümölcs- vagy virágcsendéletet, vagy olajjal örökítse meg a folyton változó Balaton ezernyi fény-árnyék játékát.
Lőrincz Sándor
Új Ember Katolikus hetilap 2001.05.06 LVII. évf. 18. (2753.)
http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2001.05.06/0403.html
|